A JELENLEGI ÁLLAPOT
Jelenleg a 7-8 héttel vagyok túl a gerincműtétemen. Jól érzem magam, egyre többet tudok mozogni, délelőttönként ebédet készítek, ha kell, előtte elsétálok megvásárolni a szükséges alapanyagokat hozzá, ebéd után egy kicsit megpihenek majd estefelé teszek egy nagy sétát, — kb.1órát – attól függően, milyen az idő. Reggel és este elvégzem a kórházban megtanult tornagyakorlatokat, ám a délutáni pihenéskor és az esti tévézéskor is megmozgatom magam. Úgy érzem, napról napra jobban vagyok, kevésbé fáradok, talán el is felejteném, a műtét előtti állapotomat, ha nem foglalkoztatna az a gondolat nap, mint nap, hogy ez valóban velem történt meg, hogy belementem a műtétbe? Hogy nincs fájdalom, nincs fájdalomcsillapító, nincs fájdalomtól eltorzult arc? De van mosolyom, amit észrevesznek!
MŰTÉT ELŐTTI ÁLLAPOT
Amíg a műtét gondolatáig eljutottam, annak hosszú előzménye volt. 2-3 évvel ezelőtt éreztem enyhe derékfájást a kerti munkáim befejeztével, de pihenés után ez elmúlt. Aztán egyre többször a bal lábamba is kisugárzott valamiféle fájdalom, s csak úgy tudtam tevékenykedni, ha reggelenként bevettem fájdalomcsillapítót. Később, már napi 2* kellett bevennem, hogy estig kibírjam. Aztán már csak úgy tudtam elviselni a fájdalmat, hogy sokat feküdtem. Elkezdtem a szakrendeléseket látogatni: ortopédia, reumatológia, idegsebészet, mindegyik más-más fájdalomcsillapítót írt fel, kaptam beutalót fizikoterápiára, víz alatti tornára, de sajnos semmi javulás nem mutatkozott, sőt egyre nehezebben mentem, egyre rövidebb távolságot tudtam megtenni. Kaptam 3 szteroid injekciót, 2* voltam akupunkturán, s ezek után olyan állapotba kerültem, hogy beláttam, tévesen gondoltam, hogy, ahogy jött, úgy el is múlik majd ez a rémálom! Ám még akkor sem akartam a műtétről hallani, mikor az MRI leletem kimutatta a gerinckopást és az ágyéki gerinccsatorna-szűkületet!
Az interneten böngésztem valamiféle alternatív megoldás után, mikor rátaláltam az endoszkópos gerincműtét lehetőségére és Dr. Czigléczki Gábor bemutatkozására, videóira. Nagyon megnyugtatóan beszélt, érthetően elmagyarázva a gerincproblémákat és ezek műtéti lehetőségeit, az endoszkópos műtét előnyeit. Innentől izgatottan böngésztem tovább, találhatok-e még valamit, ami meggyőzhet a műtét szükségességéről? Találtam! Gerincfájdalommal élők kérdéseire adott válaszai nagyon empatikusak, biztatóak, reménykeltők.
Én is feltettem a saját kérdésemet, melynek eredményeként időpontot egyeztettünk, pár napon belül személyesen is találkoztunk, megvizsgált, tájékoztatott a beavatkozásról, ami olyan biztonságérzetet keltett bennem, hogy legszívesebben ott maradtam volna azonnali műtétre!
A MŰTÉT
A műtét időpontjára jó 2 hetet kellett csak várnom. Az előkészület otthon történt, vagyis nem ehettem, nem ihattam adott időponttól. Reggel 8-ra volt kiírva a műtét, pontban akkor már a műtőasztalon voltam, kedves arcok hajoltak fölém, mosolyogva üdvözöltek, majd azt hallottam, „ Gondoljon valami szépre, jó éjszakát!” A kétágyas, légkondis szobában ébredtem fel, fiatal, mosolygós nővérkék társaságában. Végre kialudhattam magam! Este segítséggel és járókerettel kimehettem a mosdóba, másnap már egyedül és a botommal.
Mikor a műtét napján estére gyógytornászt jelentettek, azt gondoltam, „nagyon viccesek a kis nővérkék!” Könnyű mozgást csináltunk, másnap reggel és délután is, és a következő napon is, mielőtt hazajöttünk. Megkaptuk a szükséges eligazítást a Doktor Úrtól is, varratszedésnél találkozunk 2 hét múlva!
OTTHON
A hazautazást személyautóval jól bírtam, a műtéti beavatkozást nem éreztem, sem akkor sem később, fájdalmam pár napig esténként volt, de nem olyan intenzív, mint műtét előtt. Fájd. csillapítót és izomlazítót vettem be akkor, de aztán egyik napról a másikra elmaradt. Betartottam az előírt életvitelt, vagyis sok pihenés, napi 3*20 perc ülés. Ha akartam volna sem tudtam volna sokat fent lenni, vagy többet ülni, sokszor még ennyit sem! Hamar elfáradtam, de napról napra éreztem az erősödést. 5.6 héten már kisétáltam az utcára.
A varratszedést nem éreztem, azóta már a műtét helye sem látszik, szép lassan egyre visszatérhetek a korábbi életvitelemhez, persze, csak óvatosan!
Továbbra is alig hiszem, hogy ilyen „könnyen” túlestem a műtéten. A „storym” megírásával azokat bátorítanám, akik hasonló félelmekkel küzdenek, kételkednek az endoszkópos műtét eredményességében, vagy akár az orvos szaktudásában!
A fájdalom nélkül élni megfizethetetlen!
Bernát Károlyné, 76.
