Gerincműtéten innen és túl
Akik gerincproblémákkal és más mozgásszervi panaszokkal küzdenek, azoknak nem ismeretlen a manuálterápia fogalma. Gyógytornák sorozata után jutottam el én is egy ilyen helyre, ahol jól felkészült és kedves terapeuták próbáltak segíteni, könnyíteni a mindennapokon és enyhíteni a fájdalmakon. Nagy hittel, bizalommal és elhivatottan jártam ezekre a tornákra, vártam minden edzésnapot, amíg nem eljött egy pénteki nap, amikor a legnagyobb igyekezetem ellenére sem ment a torna. Nagyon fájt a jobb lábam.
Ezt látva kedves, aggódó terapeutám kezembe nyomott egy nevet és egy telefonszámot. Megfogadtam a tanácsát és még ott, azonnal hívtam a kapott számot, mely dr. Czigléczki Gáboré volt.
Bár már igen késő este volt a doktor úr felvette a telefont és adott időpontot már hétfőre. A hétvégém szinte csak fekvéssel telt, mert egyre jobban és jobban fájt a lábam.
Bejelentkezés, várakozás, majd találkozás…
Végre eljött a hétfő, a vizsgálat napja az Amerikai úti idegsebészeten. Bejelentkezés, várakozás, majd találkozás a doktor úrral. Én már alig bírtam bevonszolni magam a rendelőbe és ülni sem tudtam, annyira fájt a lábam. Friss MRI vizsgálati cd hiányában gyógyszeres kezelést beszéltünk meg és egy következő találkozást egy hónap múlvára, bizakodva a javulásban.
Egy borzalmasan hosszú 4 hét következett és közben csináltattam egy friss MRI vizsgálatot is
A lábam még mindig nagyon fájt, úgy éreztem, hogy minden nappal rosszabb és rosszabb lett. A képalkotó vizsgálat eredménye: LV- S1 kiszakadt hermia, mely az S1 ideggyököt nem hagyja élni a kellő módon és igencsak beszűkíti a gerinccsatornát. Valószínűleg ez volt az én fájdalmam fő okozója.
A következő találkozásunk napját talán még soha sem vártam ennyire, mint akkor, a lábam még mindig nagyon fájt, elkeseredett és szomorú voltam. A doktor úr megnézte a felvételt és azt mondta, bár látja a fájdalmamat, de próbáljuk meg még a konzervatív kezelést, hátha el tudnánk kerülni egy gerinc műtétet. Sürgősséggel beutalt a lakhelyem szerinti kórház reumatológiájára.
Kórházban töltött idő
Kettő és fél hetet töltöttem a kórházban. Infúziós kezelés, fizikoterápia, masszázs és gyógytorna töltötte ki a napjaimat. Kedves és empatikus kezelőorvosom, aranyos és segítőkész ápolónők, valamint a kezeléseket végző szakemberek legjobb tudása és minden igyekezetem ellenére a lábam továbbra sem javult, a fájdalom még mindig a fogságában tartott, akkor már az elviselhetetlen szinten voltam.
Sohasem gondoltam volna, hogy ez a valami, amit úgy hívunk fájdalom, ennyire meg tud törni, ami így megszomoríthatja a lelkem és elveheti minden gyógyulásba vetett hitemet és akarásomat, kitartásomat.
Ekkor, talán az utolsó pillanatban a doktornő kimondta a végszót, meg kell műteni és azonnal telefonon megkereste Czigléczki doktort.
A fájdalmammal töltött hetek során sokszor megfordult a fejembe a műtét lehetősége, de a kezdeti tiltakozásom után, most azt éreztem, hogy már csak ez az egyetlen mód, ami segíthet rajtam, mert én már mindent megpróbáltam. Tehát újra úton voltam Czigléczki doktor felé.
Műtét napja
Kedd, a műtét napja, az érzéseim vegyesek voltak, állandó társam, a fájdalom mellett, most izgatottságot éreztem és nagy várakozás volt bennem, újra hittem és reméltem, hogy most már minden csak jobb lehet.
A műtét utáni órákra sokan nem szívesen gondolnak vissza. De én igen, megható boldogság járta át a szívem, amikor is megpróbáltam megmozdítani és kinyújtani a jobb lábamat és már nem éreztem a majdnem megszokott fájdalmat, sírtam, mint egy kisgyerek, tudtam megérte és innentől kezdve minden más lesz majd.
Hosszú és fájdalmas időszakon vagyok túl, de ez most már nem számít, mindezt magam mögött hagytam, állandó társamnak, a fájdalomnak kiadtam az útját, hittel és elszántsággal haladok majd előre. Tudom, hogy hosszú lesz ez az út és lehet nem lesz könnyű, de pozitív vagyok, mert ez egy új élet kezdete.
Pauló Éva